Reggelt, délelőttöt, delet, délutánt, estét, attól függ, melyik napszakban tévedtél erre a blogra... Vagy ha részeg vagy, akkor hajnalt. Habár, ha macskajaj kellős közepén lennél, kétlem, hogy két hányás között pont az én sztorijaimat nézed. Ha így lenne, akkor most vagy hányhatnékod van ettől vagy jobban érzed magad tőle. Nekem mindkettő elismerés, mert a lényeg: érzelmeket váltottam ki.
A címet nézve, igen, éjjel tizenegykor, kettő orrfújás szünetében nem tudtam bonyolultabbat kitalálni. Mire jött volna az ihlet (vagy ahogy osztálytársaim németesítették: ichlet), addigra Tüsszentés Barát is megérkezett, tehát hosszabbra nem futotta. Majd, hogyha az a nyolcvan liter Aszpirin C, amit lehúztam, hatni szándékozik, és az agyam se vonul el Hawaii-ra (neki jól megy), összehozok egy barokkos körmondatot, csakhogy a hiány ne maradjon meg.
Most pedig, ünnepélyes keretek között, átadom a szót a humornak (? - kérdéses elem), amiért ez a blog megalakult.
Fiúknak, sok szeretettel, húsvét alkalmából:
"Zöld erdőben jártam,
A parfümtől teljesen eláztam,
Megláttam egy hímneműt,
Szabad-e rálocsolni e nedűt?"
S mivel válasz megvárása nélkül öntik rám mindig az egész üveg kölnit, én se várom meg. Utána pedig visszakövetelem azt, amit adtam. Más tojásokat nem kérek, köszönöm!
