December huszonnégy. A nap, mikor nyugodtan kéne otthon ülnöd, nézni a Reszkessetek betörőket, csakhogy kijavítsd a vesszőhibáidat, mert amúgy kívűlről tudod az egész forgatókönyvnek a szövegét, eszed a nasit, amit magad mellé hoztál és a családoddal vagy. Ennek ellenére idegbajosan rohangálsz le-fel, mert rájöttél, hogy reggel tíz óra van, de még a halászlé nem rotyog a gázon, az ajándékok ott állnak becsomagolatlanul, ráadásul a karácsonyfa se öltözteti fel magát, sajnos.
Mi, az előkészületeket már jóval pár nappal megkezdve utaztunk el hárman a ki nem mondom a nevét áruházba, ahol akció volt: hogyha x forint felett vásárolsz, akkor vagy kapsz két üveg pálinkát, vagy egy pontyot.
Apa egyből a pálinkára voksolt, s lévén, hogy az egész család alkoholista, azzal érvelt, hogy a lánya esküvőjére kell valamit itóka. Az meg lesz vagy egy évtized múlva. Anyának pedig fennakadt a szeme, és közölte, hogy NEM! A hal jön velünk haza.
Így történt az, hogy egy agyoncsapott, kifejezetten jóképű - nem csókoltam meg, mert döglött herceget nem akartam látni - pontyot kaptunk a bevásárlókocsinkba, profin becsomagolva. Anya kifejezetten örült neki, dörzsölgette a tenyerét, hogy ebből aztán lesz halászlé, apa pedig sandán méregette a halat, gondolom, azt számolgatta fejben, mennyi az esélye, hogy az a hal két üveg pálinkává változik.
Így történt az, hogy egy agyoncsapott, kifejezetten jóképű - nem csókoltam meg, mert döglött herceget nem akartam látni - pontyot kaptunk a bevásárlókocsinkba, profin becsomagolva. Anya kifejezetten örült neki, dörzsölgette a tenyerét, hogy ebből aztán lesz halászlé, apa pedig sandán méregette a halat, gondolom, azt számolgatta fejben, mennyi az esélye, hogy az a hal két üveg pálinkává változik.
A hal beköltözött az anyósülésre, ezzel kitúrva apát a helyéről, aki egyből morgott a nem létező bajsza alatt, hogy ez "hal(l)atlan", azonban hamar beletörődött a helyzetbe.
Nos, az első sikoly az autóban hangzott el, mikor legalábbis rájöttünk hogy három helyett négyen csücsülünk az autóban: Nagy Szabó egy-kettő, kis Szabó és a Hal. Az utóbbi úgy döntött, átadja nekünk a karácsonyi szívélyes üzleteit, anya pedig a kormány mögött egy komoly áriát nyomott le, rólunk nem is beszélve. Operett színház, családi szinten.
Nos, az első sikoly az autóban hangzott el, mikor legalábbis rájöttünk hogy három helyett négyen csücsülünk az autóban: Nagy Szabó egy-kettő, kis Szabó és a Hal. Az utóbbi úgy döntött, átadja nekünk a karácsonyi szívélyes üzleteit, anya pedig a kormány mögött egy komoly áriát nyomott le, rólunk nem is beszélve. Operett színház, családi szinten.
Hazaérvén, anya már kellő gyilkos hangulatba került, halszemet nézett a ponttyal és közölte, hogy ezt az estét ugyan meg nem ússza élve, készülődni kezdett: gumikesztyű, zöld pöttyös zuhanysapka, piros esőkabát fel, szikék kikészítve, láncfűrész jobb kézbe, balta bal kézbe, védőszemüveg bepozícionálva...
Nos, a második sikolyt ekkor hallottuk. Apával, miközben rohantunk előre, szinte láttuk lelki szemeink előtt, ahogy a hal "A TISZA VIZE VELEM VAN!" kiáltással felvergődi magát, kicsapja anya kezéből a fegyvereket és tökéletes önvédelmet alkalmazva, kivetődik az ablakon. Apának a telefonjába már be volt ütve a 104, mikor filmbe illően csúsztunk be és tárult szemeink elé a következő látvány:
Fal, függöny, padló, plafon, anya, pult, a házunk előtt elsétáló néni, hal... MINDEN CSUPA VÉR! Az a népművészeti edény ponty meg tovább vergődött a vízben, immáron fej nélkül, ami valahol Afrikában heverhetett, mivel anya azzal a lendülettel dobta el, ahogy az az izé rácsapta a véres vizet...
Anya pedig, megelégelve, hogy tovább vergődik, fogta a halat és egy ízléses, harminckét obszcén szóból álló, nem éppen Nutella evésről szóló mondattal vágta be a fagyasztóba. Ami nem elég, még hal(l)hattuk, ahogy tovább dobol, nyilván, próbálta oldani a hangulatot.
Tehát, a halászlé idén elmaradt, mivel anya közölte, hogy ha egy hallal ekkora gond volt, mi lenne a halásszal, így maradtunk a mezei húslevesnél.
Majd két órányi halvergődéssel később, apa felajánlotta a vörösbort kedves rokonainknak, akik itt voltak nálunk. Elővette a dugót, bevonult a konyhába, hallottuk a számolásokat..
"Basszus, megjött!"
A következő pillanatban apa furán oldalazva, a kényes helyet takargatva oldalazott ki mellettünk, majd kért két percet ahhoz, hogy feldolgozza az imént történteket.
S ez csak egy karácsony volt. A további fokozásokról ne is feledkezzünk meg!
Nos, a második sikolyt ekkor hallottuk. Apával, miközben rohantunk előre, szinte láttuk lelki szemeink előtt, ahogy a hal "A TISZA VIZE VELEM VAN!" kiáltással felvergődi magát, kicsapja anya kezéből a fegyvereket és tökéletes önvédelmet alkalmazva, kivetődik az ablakon. Apának a telefonjába már be volt ütve a 104, mikor filmbe illően csúsztunk be és tárult szemeink elé a következő látvány:
Fal, függöny, padló, plafon, anya, pult, a házunk előtt elsétáló néni, hal... MINDEN CSUPA VÉR! Az a népművészeti edény ponty meg tovább vergődött a vízben, immáron fej nélkül, ami valahol Afrikában heverhetett, mivel anya azzal a lendülettel dobta el, ahogy az az izé rácsapta a véres vizet...
Anya pedig, megelégelve, hogy tovább vergődik, fogta a halat és egy ízléses, harminckét obszcén szóból álló, nem éppen Nutella evésről szóló mondattal vágta be a fagyasztóba. Ami nem elég, még hal(l)hattuk, ahogy tovább dobol, nyilván, próbálta oldani a hangulatot.
Tehát, a halászlé idén elmaradt, mivel anya közölte, hogy ha egy hallal ekkora gond volt, mi lenne a halásszal, így maradtunk a mezei húslevesnél.
Majd két órányi halvergődéssel később, apa felajánlotta a vörösbort kedves rokonainknak, akik itt voltak nálunk. Elővette a dugót, bevonult a konyhába, hallottuk a számolásokat..
"Basszus, megjött!"
A következő pillanatban apa furán oldalazva, a kényes helyet takargatva oldalazott ki mellettünk, majd kért két percet ahhoz, hogy feldolgozza az imént történteket.
S ez csak egy karácsony volt. A további fokozásokról ne is feledkezzünk meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése