Öreg rajongó nem vén rajongó

Öt napja voltam egy koncerten, aminek a hatása alatt vagyok még mindig. Főként fiatalok voltak ugyebár, vasárnap este nyolckor, a tinédzser mit csinál? Hát, nem tanul, az biztos. Majd óra előtt két perccel belelapoz, rádöbben, hogy semmit nem tud, s ahelyett, hogy végigolvasná, a maradék időben pánikolni kezd.

"Hopp, egy tanga repül, énekelve a szállok, hasítok, éjjel-nappal bugyipop! sorokat."

Képzeljük el ezt mondjuk hatvan-hetven év múlva. Koncerten. Nos, akkor szerintem mindent, csak ezt nem fogják behajítani. Mondjuk egy műfogsort dobnak be teljes erőből, azzal az üzenettel, hogy tudd megenni azt a kondéros babgulyást, amit főztem neked. Mellékelt üzenet pedig: a kondért azután küldöm, hogy ezt elolvastad. BAMM! Hívhatjuk is a mentőket.

"Behajolok, megfogom az első sorban nyomorgó lányok kezét, kárpótlásul azért, mert a veséjüket éppen az előbb köpték ki."

Akkor pedig felvonulnak kerekeskocsiban a színpadra, köszöntenek mindenkit, majd sajnálkozva közlik, hogy ez a jó szokásuk elmarad, tekintettel arra, hogy a csípőprotézis nem igen engedi a dolgot, ráadásul valamelyik őrült az előző koncerten egy kondér babgulyást vágtak a fejükhöz, s hirtelen mindenhol csülköket kezdenek látni, ha lehajolnak... de, természetesen nem hajlonganak, mert a csípőprotézis ott van.

"A rajongók áradata."

Legyen az alábbi szituáció: a rajongás tárgyai éppen békésen suhannak a tolókocsijukban, betartva bőven a sebességkorlátozást, mikor mellettük egy járókeretes néni elmegy, oldalra pillant és meglátja ifjúkorának legmeghatározóbb alakjait.
A nénikének nem is lesz hirtelen szüksége arra a járókeretre, az így nagyjából Amerikában landol azzal a lendülettel, ahogy meglátja őket, s elordítva magát, hogy "IDE CSAJOK, MEGVANNAK!", kezd el szaladni utánuk. Ők meg, révén, hogy a csípőprotézis mellé nem hiányzik még egy kar is, százhúsz kilométer per órával kezdenek el száguldani a járdán, átlépve a tolókocsikorlátozást.

Majd a tolókocsisok elsuhannak egy rendőr mellett, aki éppen békésen, semmittevéssel nézett ki eddig a fejéből.
Rendőr: ÁLLJ! (vagy lő a mamám)
Utána meg a rajongósereg, hirtelen negyven évet fiatalodva elgázolja szerencsétlent, olyanokat kiáltozva, hogy egész életükben rájuk vártak és akár húsz kondér babgulyást is megfőz nekik, csak álljanak meg... mert járókeret nélkül a max sebesség csak nyolcvan kilométer per óra. A rajongói erő sokat hozzáad!
Mert tudjátok, valakinek a puffin, valakinek a járókeret ad erőt.

Vagy ennek ellentéte: ők ugyanolyan sebességgel suhannak, mögöttük meg a mamik még a csigánál is lassabban, kiáltozva, hogy álljanak meg, mert már nem a régik, mikor képesek voltak még az autópályára is felfutni utánuk.

"Az aroma."

Tegyük fel, hogy mondjuk megérint valamelyik, te meg, örök visítozásra ítélve, fogod azt a karodat, s megígérve, hogy ezt te soha nem mosod le, hívod ki a NATO-t, hogy körözzön feletted. Nehogy valaki azt gondolja, hogy belerondít.
A koncert után ötven év múlva pedig üldögélsz az unokáid körében, s a nyolcból kilenc mered a karodra tág szemekkel.
Unoka: Mami, miért ilyen retkes a kezed?
Te: Hozzáért az egyik nagy kedvencem.
Unoka: *HE?! fej, unoka szinten*
Te: *érzem a csíziót*

S ha még meg is ölelnek, s most mondván egy nevet - Böske - soha nem akarja elveszteni a rá tapadó molekulákat, soha az életben nem fürdik többet. S ha rendszeresen van koncert, úgy körülbelül három-négy év múlva már végeznek is az egész rajongói táborral.
Aztán majd, az utcákon:
Idegen 1: Te, mi ez az erre terjengő meglehetősen "kellemes" buké?
Idegen 2: Nem hallottad? Koncert lesz ötven kilométerrel arrébb.
Menő lesz. Főleg, ha valaki utazik oda, és egyetlen szagmintával meg tudja állapítani, hogy IGEN, JÓ HELYEN JÁRUNK! Nem is kell GPS többé. Működjünk úgy, mint a természetben élő állatvilág.
Ráadásul, ez akkor jön jól, ha későn érkezel meg a koncertre, s már egy hangyának sincsen hely az első sorban, megmutatod, ki a büdösebb és mindjárt lesz helyed. 3 in 1: molekulamegtartás, fajfelismerés, és helyszorítás.

"A csajozás."
Megszülettél a huszadik században, a sors azonban kegyes volt veled és úgy döntött, nemcsak a huszonegyediket tengeted végig, hanem a huszonkettedikbe is belekóstolhatsz. Te éppen, egy járókeretes üldözés után, miután megláttad az egyik kedvencedet tolókocsival gyorshajtani, visszatértél az életed nyugalmas medreibe, mikor meglátod a másikat, aki azonban nem menekül, hanem odagurul melléd, megvillantja a frissen kapott műfogsort, majd bedob egy ilyen dumát:
Hé, csibe, jól nézel ki, véletlenül nem két évszázaddal előbb születtél?

 

Köszönöm szépen a figyelmet!